Örülnünk kellene minden percnek,
amelyet megadott az ég,
megcsodálni az erdőt, réteket,
s szeretni mindent, ami szép.
A fodrozódó víz tükrében,
mikor még szunnyad a világ,
hallgatni, ahogy suttog az erdő,
mikor a szél muzsikál.
A patak vízében megmártózni,
addig, míg nyugalmat találsz,
s megpihenni, hogy érezd újra:
mégis csak szép a világ.
Feledni mindent, ami bántott,
temetni mindent, ami fáj,
s a legutolsó percig hinni, azt,
hogy még száz csoda vár.
(Meggyesi Éva)
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése