Milyen felemás

Milyen felemás érzések közt élünk,
milyen sokféle vonzások között,
pedig zuhanunk, mint a kő
egyenesen és egyértelmüen.

Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk, pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt, mi rejteni való.

Milyen
megkésve értjük meg, hogy a
szemek homálya pontosabb lehet
a lámpafénynél, és milyen
későn látjuk meg a világ
örökös térdreroskadását.

( Pilinszky János )

Csendes kép

"Egy nagyváros főutcáján este kilenckor, a járókelők lába közt, a forgatag alján, mint egy élettelen csomag, koldult egy alvó kisfiú. Maga alá húzott lábakkal, előre bukva ült a kövezeten, s csak amikor egy-egy pénzdarab hullt az ölébe, ébredt fel, de ilyenkor se egészen kapta föl a fejét egy pillanatra, s máris csuklott össze a fáradtságtól.
Amilyen döbbenetes, éppoly csöndes is volt ez a kép. Mégis úgy hatott, épp némaságában és észrevétlenségében, mint az emberiség rejtett, közös sebe, mely pillanatra föltárult a maga konkrét nyomorúságában. Ezt kellene egyszer megértenünk: hogy mindannyiunk sorsa dőlhet el ennek az egyetlen alvó kisfiúnak a sorsán." / Pilinszky János /