Amíg él a társad, amíg ott van melletted,
az egyedüliségtől nem kell szenvedned,
mert lesz, akihez szólj, lesz, akihez beszélj,
ha szíved fájdalmáról kell, hogy panaszt tegyél.
Amíg együtt ebédeltek, és együtt esztek vacsorát,
vagy a reggelinél, Ő lesz, aki elkészíti a teád,
legyél boldog, örvendj, hogy még megadatik néked,
vele együtt véghezvinni napi étkezésed.
Mert ki egyedül ül asztalhoz, annak minden falat étel,
életharcot vív a könnyek erejével,
hiszen minden egyes kihullt könnycsepp emlékezteti,
hogy az asztalnál még ült, még evett valaki.
Ezért hát nagyon-nagyon becsüld meg azon éveket,
melyek még nem okoznak számodra hiányérzetet,
mert ha a hiányérzet életedbe belopakodik,
már nem lesz, kinek mesélj, ha a szív panaszkodik.
(Kun Magdolna)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése