Várlak...

Az ajtóban foglak várni,

Úgy gyere hozzám, ahogy vagy,

Hozd el a szívedet, a lelkedet,

Hagyj ott mindent, ami nem te vagy.

Ha itt leszel, sírok neked,

Némán hulló tiszta könnyeket,

Lemosom rólad a bánatot,

A magány szántotta éveket.

Helyette arcodra simítom,

A fűszálon rezgő harmatot,

Hajnalt lehelek homlokodra,

Lecsókolom rólad a tegnapot.

Fonok hajadba napsugarat,

Szemeidre fénylő csillagot,

És lágy hangú melódiákat,

Hozok neked az ajkamon.

Elringatlak téged szelíden,

Ahogy tó vize a csónakot,

Itt alszol majd a szívemen,

Hisz a párnád is én vagyok.

( Grigo Zoltán)