Te átérzed- e, azt a kínt, s azt a fájdalmat,
amit azok éreznek, kiket magukra hagynak.
Kiknek úgy kell eltávozni, hogy többé nem látják,
sem a gyermeküket, sem az unokát.
Gondolj csak bele, hogy ezek a megtört emberek,
ágyhoz kötve, magányosan, mit érezhetnek,
mit éreznek, mikor arra gondolnak,
hogy e kegyetlen világban hová jutottak.
Hogyan is értenéd az Ő szenvedésüket,
hisz Te még ölelheted unokádat, szeretteidet,
és szabadon járkálhatsz, nem vagy ágyhoz kötve,
mint azok kiknek szívét e világ összetörte.
De vigyázz, mert egyszer téged is elér majd a végzet,
és neked is keserű lesz ez a könnyel teli élet,
és keserű lesz az a tudat, hogy ez a bűnnel telt világ,
semmibe sem veszi léted mivoltát.
(Kun Magdolna)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése