Én előtted nem is voltam,
aki voltam, nem én voltam,
nem is élve, hanem holtan,
önmagamból kifordultan.
Mint a boltív angyalszárnya,
úgy hajoltunk mi egymásra,
terhünk tesszük csak egymásra,
vállam terhed nyugovása.
Vérem-véred egy keringés,
én a vászon, te a hímzés,
keringeti véred vérem,
vérem helyett vértestvérem.
Ha moccanok, megsebezlek,
úgy szorítasz, lélegezzek,
egyet moccansz, megsebezhet,
ha lehelsz, belélegezlek.
Mint a boltív angyalszárnya,
úgy hajoltunk mi egymásra,
repülésre, maradásra,
talpig öröklétbe ásva.
(Lackfi János)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése