Eszembe jutsz, anya, minden egyes nap,
és minden napban újra látom fényes hajadat,
látom nevető szemedet, könnyes arcodat,
és hallom megbocsátón dorgáló édes hangodat.
Eszembe jutsz, anya, minden éjszakán
mikor áttetsző alakod fényként tekint rám,
mikor utánad pillantva úgy érezhetem,
újabb seb tátong háncsos szívemen.
Eszembe jutsz, anya, mindaddig míg élek,
míg sárga föld nem von rám súlyos nehezéket,
amíg a Jóisten megengedi a tiszta tudatot,
s amíg egy őszi napon majd én is meghalok.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése