Ott vagyok veled a télben a nyárban,
Mulandó napjainknak a zivatarában,
Ott vagyok veled, ha nem jön az álom
Szívem ajtaját előtted bátran kitárom.
Ott vagyok ha nem vérzik, mégis fáj ,
Amikor lelked elborítja vakító homály
És ott vagyok ha vádol a sors téged ,
Mutatom az utat, legyen hová lépned.
Ott vagyok én veled a fűben a fában,
A mulandó évek gyors zuhatagában ,
Ott vagyok akkor is ha tán nem érzed
Láthatatlan szárnyakon repülök érted.
Ott vagyok melletted reggel és este ,
Amikor eltakar téged némaság leple
Ott vagyok veled ha remeg a tested ,
Vigyázok rá, hogy ne sérüljön a lelked.
Ott vagyok ha félsz és tán nem látod
Hogy én voltam s leszek a te álmod ,
Ott vagyok amikor feladnál mindent
Érezned kell azt, mit érzek én itt bent.
És érezned kell amikor hív a lelkem ,
Éreznem kell, hogy nem hiába éltem
Érezni akarom, én vagyok a minden,
Neked adom szívből összes kincsem.
Ott leszek veled ha eljön majd az óra ,
És indulnunk kell egy messzi utazásra
Ott leszek én veled akár ezer életen át
S öntözöm szíved folyton nyíló virágát.
(Csongor Nikola)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése