Hallod-e, te tükörképem,
Apukám volt ilyen éppen.
Ne mocorogj, maradj szépen,
Mint nagyanyám régi képen.
Az ő arcuk az én arcom,
Ők álmodnak, ha én alszom,
Az ő szemük az én szemem,
A fejükkel emlékezem.
Fenn élnek ők a padláson,
A határba mind kilásson.
Kinn élnek a temetőben,
Ha kiszöknek énbelőlem.
Énbelőlem bár kilépnek,
Éjjel-nappal velem élnek,
A fejemet simogatják,
A vállamat lapogatják.
Lapogatják a vállamat,
Alusznak a szívem alatt.
Ha lefekszem, ha felkelek,
Kezük fogom, mint egy gyerek.
Ha én nézek, ők is néznek,
Esznek velem lépesmézet.
Ha én megyek, ők is mennek
Útjain a végtelennek.
(Lackfi János)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése