Anyámat a szíve vitte el
Azt mondják anyámat, a szíve vitte el.
Az a szív mely egykor értem lüktetett,
s értem fájt minden olyan percet,
amibe az élet belekönnyezett.
Azt mondják anyám sokszor látták sírni,
mikor arról beszéltek, mily jó gyermek vagyok,
olyan gyermek, ki sosem szégyellte
azt az érző lelket, mit Istentől kapott.
Azt mondják az Ő lelke is fényes csillag lett,
s fentről mosolyog rám minden éjszakán,
mikor felhőn szálló sóhajom az égre leheli,
- az élet ajándéka te voltál anyám-
Ma már nem mesélnek anyámról ismerősei,
feledésbe merült tüneményes léte,
csak én vagyok még, én, ki minden egyes nap
visszahozza őt az élet mezsgyéjére.
(Kun Magdolna)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése