"Úgy szeretném felkutatni, körbevinni, megmutatni mindent, ami szép, miben szíved-lelked gyönyörködnék. Annyi szép van. Annyi kis csoda..."

Ölelsz-e még

 Ölelsz-e még akkor

Ha majd a sötétség árnyai mellénk szegődnek,

és reszketeggé teszik ráncos kezünket,

olyannak látsz-e mint akkor hajdanán,

mikor csókjaidtól volt tűzforró a szám.

Ha már sérült tudatom nem emlékezik,

és fájni sem fájja többé az élet sebeit,

vigyázod-e velem azokat a jelenperceket,

ami kettőnknek még elrendeltetett.

Ha majd kibontott hajamon nem csillan több fény,

s mosoly sem nyit utat ajkam szegletén

ölelsz-e még akkor és simítod-e arcom,

addig amíg rám nem terül a csillagfényes alkony.

Ha majd szoros kötelékünk lazulásra vágyik,

mert szivárványt fon bele egy másik dobbanás is,

őrzöd-e hűségét annak a sok együtt töltött évnek,

amibe kettőnk sorsa mélyen beleégett.

Vagy minden, ami voltam

el lesz feledve,

s csak szálló porszem leszek

szélnek eresztve.

(Kun Magdolna)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése