Felnőtt fejjel már másképp látom őt,
a legszentebb embert, az Istenáldott nőt.
aki úgy viselte el szíve fájdalmát,
hogy sosem mosta könny szelíd orcáját.
Mert, anyám, nem nyitotta panaszra a száját,
így senki sem láthatta belső zokogását,
sem azt, mikor szép lelkét szilánkokra törték
azok, kik nagyságát sosem értékelték.
Ma már én is rádöbbentem azon dolgokra,
mennyi könnyet elrejt egy anya mosolya,
s mennyi-mennyi keserűség sebzi át szívét,
míg levetheti magáról az élet nagy terhét.
(Kun Magdolna)
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése