Tóth Árpád: Őszi kérdés

Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,
S nagy lassú szekerek ballagnak haza, messze,
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?

És fájt-e, amíg nézted a nyárfát révedezve,
Hogy reszket agg feje, az ezüstös fehér,
S hogy édes életednek újra egy éve veszve,
Mert viszi már Szeptember, a nagy szénásszekér?

S ültél-e elfáradva kemény útmenti kőre,
Merőn bámulva vissza az elvakult időkbe,
És feldöbbenve: jaj! ha most ledőlnél halva!

S eszméltél-e félárván az éji hidegen,
Mikor a késő szellő, mint kósza idegen
Eb, lábadhoz simult, s bús kezeidet nyalta?