De szívesen

Kikapcsolnám az idő gombját,
megoldanám mindenki gondját.
Nem rohanna senki a vesztébe,

boldogság honolna itt végre.

De szívesen festenék boldog életet,
adnék mindenkinek szeretetet.
Látnék ragyogó, boldog arcokat,
nem a sírástól maszatos gyászolókat.

De építenék remény szigetet,
odavinni azokat, kiknek elveszett.
A fák között szaladna sok gyerek,
lenne mindig étel, hogy egyenek.

Játszani kéne, amíg gyerek a gyerek,
megtanítanám, hogy újra azok legyenek,
felnőni ráérnek, ne siessenek,
reményt el így sosem veszítsenek.

De szeretnék huzatot húzni a világra,
sötét oldalát átszínezni napsárgára.
De jó is volna, ha megvilágosodna,
a fekete színre senki nem gondolna.

 

( Ács Nagy Éva: De szívesen )