és megjelöltelek
szeretetem örök pecsétjével,
de szabad vagy mégis.
Nem azért szeretlek,
hogy egyetlenem legyél,
s hogy végre magamhoz kössem
csillagsorsodat.
Istent csodálom benned.
Puszta létedben a teremtés
szépségét ízlelgetem.
Mehetsz vagy maradhatsz kedvedre,
imámban őrizlek,
s míg élek, áldani fog a lelkem.
(Simon András)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése