Üzenet gyermekeimnek

Kedves Fiam (Lányom)! Ha eljön majd a nap, amikor öregnek látsz, pedig még nem is leszek az, kérlek, légy hozzám türelmes, és próbálj megérteni.
Ha leeszem a ruhámat..., ha nem tudok rendesen felöltözni..., légy türelmes. Jussanak eszedbe azok az idők, amikor én tanítottalak erre!
Ha beszélek Hozzád, és ezerszer elismétlem ugyanazt a dolgot..., ne szakíts félbe..., hallgass végig! Amikor kicsi voltál, nekem is ezerszer kellett elolvasnom ugyanazt a mesét, míg el nem aludtál...
Ha nem akarok megmosakodni, ne szégyeníts meg emiatt, meg se feddj érte... Jusson eszedbe az a millió ötlet, amit kitaláltam, hogy rá tudjalak venni a mosdásra!
Ha látod, hogy milyen tudatlan vagyok a technikai újdonságokkal kapcsolatban..., adj elég időt, és ne nézz rám gúnyos mosollyal. Mert én tanítottalak meg valaha sok mindenre..., például hogy egyél jókat, öltözködj szépen..., és hogy hogyan nézz szembe az élettel.
Ha néha nem emlékszem dolgokra vagy elveszítem a beszélgetésünk fonalát..., adj gondolkodási időt, hogy eszembe jusson..., és ami a legfontosabb, az nem is a mondanivalóm, hanem az, hogy veled legyek, hogy figyelj rám...
Ha valaha nem akarok enni, ne erőltesd, jól tudom, hogy mikor kell ennem és mikor nem.
Ha gyenge lábaim nem engednek sétálni..., nyújtsd a kezed..., ugyanúgy, ahogy azt én tettem, amikor te tanultál járni.
És amikor egy napon azt mondom Neked, hogy nem akarok tovább élni..., hogy meg akarok halni..., ne légy rám dühös..., egyszer ezt is meg fogod érteni...
Próbáld megérteni, hogy a koromat nem megéltem, hanem túléltem.
Egy nap majd megérted, hogy minden hibám ellenére mindig a legjobbat akartam Neked, és hogy az utat szerettem volna előkészíteni a számodra.
Nem érezhetsz sem szomorúságot, sem dühöt vagy tehetetlenséget, ha a közeledben vagyok. Melletted kell lennem, próbálj hát megérteni, és segíts nekem, ahogy azt én tettem, amikor megszülettél.
Segíts járnom..., segíts befejezni az utamat szeretettel és türelemmel. Megfizetlek érte majd egy mosollyal, és azzal a mérhetetlen nagy szeretettel, amelyet mindig is éreztem s ma is érzek irántad.

(Megjelent: Generációnk magazin IV. évfolyam 1. szám 2006. január-február)