Oly jó

Oly jó betegnek lenni akkor,
mikor még él a jó anyánk,
és érezzük a messzeségből;
két szem vigyáz jól mireánk.

S mint angyalszárnyon szálló jóság,
két gyöngéd kéz míg betakar,
a lelkünk száll a csillagokba,
meggyógyulni nem is akar,

mert jó pihenni fehér párnán,
nézni a furcsa felleget,
megcsókolni szelíd anyánkat,
megáldani a két kezet.

Vadul lüktető lázas fejjel
néha jól esik pihenés,
vagy föld porából csillagokba
valakiért az elmenés.

Mert csak úgy jól betegnek lenni,
ha föntről Isten néz le ránk,
és ágyunk mellett fáradhatatlan
virraszt az édes jó anyánk.

(Kárász Izabella)