Fotográfia

Egynek virrasztania kell, úgy tartják, és mi

egyként virrasztottunk, mennyi éjen át,

ott voltunk, és hányszor mondtad, hogy te

nem szereted a fotográfiát, aztán maradtunk:

ezüstlemezen fénykarcolatok.

Körös-körül alszanak az emberek, és mi

is aludtunk, házakban, ágyakban és nappal a parkban

ott voltunk körös-körül, emberek, én

a blendével készenlétben

vártam, hogy kisüssön a nap, bármelyik

percben kitakarhatták a felhők. Te

arra ügyeltél, milyen precízen, esetlen gonddal

állítom be a kopott masinát, apámé volt, mint a szemem

valaha. Vak tükrök ezek: látni az ő

szemével, hogy néz rám az én szememmel. Most figyelek:

filmérzékenység, záridő, mélységélesség, távolság,

remegő kézzel, óvatosan a megfelelő magasságba

emelem a fényképezőgépet, hogy ott maradjon, aminek most én

adok keretet, de mire a nap sugarai elérték a völgyet,

emlékszel? Eltűnt minden, mi ott volt előtte

– csak a fény maradt.

(Fenyvesi Orsolya: Fotográfia)

Ágnes :) fotó

Mikor hozzád verődtem,
szolgaságom jeléül  lábadhoz kuporodtam.
Nem szóltál, hogy ellenedre volna.
Míg egy nap mellém bújtál,
hajamat szagolgattad, megrágcsáltad,
vékony fürtöket csavartál az ujjaid köré.
Én fényképezőgéppel az ölemben
arra vártam, hogy kisüssön a nap.
Bármelyik percben kitakarhatták a felhők.
Te csak a csendre ügyeltél, azt figyelted,
milyen precízen állítom be a kopott masinát,
hogy remeg a kezem,
ahogy lassan a megfelelő magasságba emelem,
hogy keretet adjak formáknak, színeknek,
hogy egyetlen kattintásra térré váljék az idő,
köztünk maradhasson.
De mire a nap sugarai elérték a völgyet,
eltűnt minden, mi ott volt előtte
- csak a fény maradt.

 (Fenyvesi Orsolya: Fotográfia)